*1 year

Hát drága gyermekeim, 1 év.

Pontosan 1 éve, hogy azon a bizonyos éjszakán (magunk közt csak úgy hívjuk: AZ a nap:s)ráébredtem életem legnagyobb hülyeségére.

Merthogy én meg a szerelem....pff.

Azóta nemhogy jobb, sőt inkább rosszabb lett. Ráadásul mostmég barátnője is van...

Hát, Ethan...Nem voltál valami jó választás.

Az elkövetkezendőkbe rendesen rákapcsolok a "szeressünk ki belőle"-projektre, úgyhogy kívánjatok sok szerencsét><

Mintha menne....(Y)

Épp egy hónapja kicsit már úgy éreztem: 'Ezaz, túl vagyok rajta.'

Dehát mint mindig is tudtuk, szerencsétlenségem határtalan.

Találtam a sulinkba egy nagyon helyes srácot.*---*

Mutattam Zsuzsinak, hogy ,,Ijjj nézd azaz a helyes srác"

Erre ő halál komolyan, bár egy kis meglepetéssel az arcán rávágta:

,,Az az unokatesóm."

PFFFFFFFFF.-.-

ezzazzz.

MISS SZERENCSÉTLENSÉG visszatért.(Y)

pacsi.

~Tudod... akárhányszor is voltam gödörben, azért tudtam mindig kimászni, mert te végig figyeltél rám.*

Ahogy telik az idő, a vállunkat egyre nehezebb terhek nyomják, amíg akkorák nem lesznek, hogy mozdulni sem bírunk. Ezért van szükségünk valakire, aki nem hagyja, hogy megszakadjunk beléjük.