The World Behind Blue Eyes*: május 2012

Hát sziasztok :)

Már egy örökkévalóságóta nem írtam :/ ugyanis most naplóm van :) De nem baj. Most bepótolom :D

Szóval.Ott hagyta abba legutóbb, hogy most kibe is vagyok szerelmes. Nahát a múltkori buli óta volt még egy buli. A harmadik haveroméknál(legyen mondjuk Rob ). Na, az a buli oO Te Jó Isten! Nem az , hogy nagyon be voltunk baszva vagy valami...xd Csak ezért rendesen ki volt ütve mindenki és történt pár furcsa dolog. Amúgysem akartam menni először, mert nem voltam valami jól, de mikor a Vica felhozta, hogy süssük együtt tortát Rob-nak nem volt szívem nemet mondani neki:) És végül még jól is sült el az egész :)

Kivéve mondjuk azt, hogy TÉNYLEG szerelmes lettem.

Pff>.<"

Igazán nem hiányzott:/

Nahát Vica 2-re jött át, úgy gondoltuk, hogy biztos nagy konyhatündérek vagyunk, mi tuti megcsinálunk egy tortát 2 óra alatt/mint minden rendes ember/

Aha. Meg a jó francokat :"D 6-ra, ismétlem 6-RA lettünk készen:) Mondjuk az közrejátszott, hogy közbe háromszor(komolyan) kimentünk a Spárba, ami kb 2 utcányira volt, elégettük a pudingot és még a habot se tudtuk felverni, úgyhogy összességében nagyon jók voltunk(Y)

Gratulálok magunknak :)))

Persze nem is mi lettünk volna, ha nem mezítláb rohangáltunk volna a boltba(mindkettőnknek feltörte a lábát a cipő xdd), és ha végül nem Spáros pudingot tettünk volna a végül négy emeletes tortába és nem nutellával kentük volna le az egészet :"DDDD de nemvolt más naaaa :D

Szóóóóval jóvolt:) Igaz, hogy Rob azt írta, hogy 6-kor kezdődik a buli, mi meg 6 kor indultunk át készülődni a Vicához :') Nembaj, végül 9-re odaértünk :D Ja és Anya persze, hogy akkor hívott, mikor épp zuhanyoztam :) Mikor máskor? :D
Na, aztán épp vettünk a cipőnket, mikor VALAKI(khm...csak nem Ethan?:o) felhívta a Vicát, hogy hol vagyunk már xdd És már akkor elég részeges hangjuk volt, nemhogy ott :D
Átsétáltunk a fél lakótelepen,kezünkbe a torta/leszakadt a kezeeeem :S/ aztán nem tudtuk, hogy hanyas számba laknak. xd Szenvedtünk egy ideig odalent, mivel 3 helyen is be lehetett menni a házba de végül ők megláttak minket fentről, úgyhogy nem lett baj :) De már majdnem kiabáltam xdd
Mikor felértünk először csak dumáltunk, meg zenét hallgattunk(szokásos), aztán ők elkezdtek inni/ajj, nemvolt VBK :S/ és Ethan meg ott pattogott,hogy én kihúzom magam minden alól. Mert ugye én nem ittam, Mert ugye napok óta hányingerem volt. Mert ugye ő erről az egészről SEMMIT SE TUD, de azért én vagyok a hibás, hogy nem iszok(Y) Jaköszi:/
Aztán kimentek vizipipázni, énmeg jobbjára kiültem velük és játszottam a táblagépemen :/ Fantasztikus volt(Y) De tényleg szarul voltam, tudtam, hogy ha eszek vagy iszok azt tuti, hogy kihányom :/ Úgyhogy inkább nem. Játszottam asszem az Air Penguinnel erre megszólalok: "Úristen! Itt egy bálna!"
Sid megszólal odabentről: "Zsó, te aztán már jól be lehetsz szívva." Szakadtam :"D Ő meg hulla részeg volt és nyomta a Ninendomat xd

Naszóval nem akartam kimaradni meg Ethan is folyton basztatott, úgyhogy eléggé szenvedtem és akkor egyszer csak: megjött a megvilágosulás!

HISZEN NÁLAM VAN FÁJDALOMCSILLAPÍTÓ!

Úgy pattantam fel, mint akit puskából lőnek ki :D És mivel a fájdalomcsillapító ugye egyben érzéstelenítő is, fél óra múlva : volt rosszullét, nincs rosszullét :) fuckyeah :D
De ugye azt a fél órát még ki kellett bírnom, úgyhogy le akarta menni sétálni a Vicával, ami alapból elvett negyed órát, hogy meggyőzzük Rob-ot :/ De végül cski sikerült és mikor felértem juhuuuu! Végre ihattam :D
Na egy óra múva már ugyanolyan részeg voltam, mint a többiek xd Olyan 3 körül mindannyian lementünk, miután hozzáteszem Rob totál kidől vagy hatszor, a fiúk One Directiont énekeltek, mi meg szakadtunk :"D
Mikor lementünk, mi elmentünk Vicáva beszélgetni, ők meg ott maradtak. Érted hajnali 3kor bejártuk az összes játszótért a közelbe(vagy 5 öt xd) És ottültünk nagyba a hintába, mikor Vica megszólal: "Ott egy sün!" Énmeg felpattantam és elkezdtem rohanni. Mondtam neki, hogy jöjjön, de csak hülyén nézett rám. Merthogy én azt hittem, hogy rendőr :"D Á, szakadtunk xdd
Aztán mikor visszamentünk Rob már szinte aludt a földön, Sid fekvőzött(?!) Ethan pedig fel-le járkált. Hmm..igazán értelmes dolgokkal ütötték el az időt :) Leültünk hintázni és beszélgetni , miközbe folyton azt hallgattuk Rob-tól, hogy menyjünk már fel. Hozzáteszem, Rob bebaszva ELÉGGÉ rámenős tud lenni, bárkiről is legyen szó. Ígyhát örültünk, hogy kezd végre józanodni. És tényleg, olyan 4, fél 5 felé ( mikor kezdett múlni az alkohol hatása), kezdtünk mi is rájönni, hogy igen, itt bizony hideg van :/ Úgyhogy egy idő után felmentünk és TE JÓ ÉG! Annyira jó meleg volt odafenn :D Akkor úgy éreztem, hogy annál kényelmesebb ágy nincs a világon és, hogy annál jobb lakást el sem tudnék képzelni :) Vica és Ethan mellett aludtam, aki amúgy is elég aranyosan viselkedett velem végig(mármint Ethan),meg együtt hülyültünk folyton meg átölelt és mondta, hogy hogy szeret minket meg minden. Én ezt nagyon is jól tudtam, és énis ugyanúgy szerettem őt, persze. Egészen addig míg hm... most jön a kedvenc részem.
Eldöntöttük, hogy megnézzük a napfelkeltét.(hozzáteszem, már vagy hatodszorra döntöttük el) és hogy felkelünk ha jelez a telefon.
Ahha, kajak felkeltünk :) SE! Mindenki aludt tovább, a telefont meg legszívesebben elbasztam volna a francba. De szerencsére nem tettem :) Naszóval.
Hogy mikor jötem rá, hogy szeretem? Pontosan meg tudom mondani azt a pillanatot.
Ott feküdtünk egymás mellett, félálomban. És nem tudom, hogy véletlenül vagy direkt( így utólag 100 százalék, hogy véletlenül), de hozzám ért. Én meg először csak azt hittem, hogy megijedtem, mert ha alszok képes vagyok elég komolyan megrémülni. De aztán sajnos rájöttem, hogy nem.:/
Ugyanis a szívem olyan őrült tempóba kezdett el dobogni, hogy azt hittem, hogy meghalok. Komolyan,olyan volt, mintha egy kanári verdesne a szárnyamával.
Énmeg magamba: MIVAAAAN?! :o nanehogymár

Előtte is tetszett, meg oké, hogy milyen helyes meg kedves, nade, hogy

SZERELMES LEGYEK BELÉ?

Na neeee.....

És sajnos deeee:/

De ezt megszívtam.Ő úgyse szeret engem úgy,mint én őt. Utána lévő nap is találkoztunk, ugyanis együtt mentünk a haverokkal moziba(hozzáteszem Aaronis ott volt és mellette ültem. Juuuj :$), és akkor még nem is zavart annyira. De aztán most, hogy nem találkozom vele inden nap, van időm agyalni ezen az egészen.

Hiányzik. A hangja, a mosolya, a szeme. Minden :///

És beszéltempár közös barátunkkal és közülük az egyik(Chris) mondta, hogy állítólag össze fog jönni egy csajjal. Hát ez csodálatos. Azért eléggé arcon vágott a dolog. Gondoltam rá, persze. De így kimondva azért más. Mert tényleg, így igaziból szerelmes még sose voltam. Mindig csak nevettem azokon, akik szerelmesek voltak. Bénák. Hogy lehet valaki miatt ennyire szenvedni? És tessék...Most jól megkaptam.

Most két hete, hogy utoljára találkoztunk. Bevallom őszintén, félek. Mi lesz, ha elsírom magam? Mert van vagy 10 szám, amik rá emlékeztetnek és egyiket sem tudom meghallgatni. Tudom, hogy sírnék rajta. Ígyhat meg se próbálom. Túlságosan fájna.

De azt hiszem, ezen az egészen, csak az idő segíthet. Igen, az idő minden sebet begyógyít. Talán rajtam is segít. Talán...

“Az utolsó hópehely utat enged a tavasz első bimbóinak. Hadd emlékeztessen a természet bennünket arra, hogy még a legnehezebb idők is véget érnek egyszer, és új élet kezdődik.”

The World Behind Blue Eyes*

2012. május 20., vasárnap

2012. május 19., szombat

nos, jelenleg így érzek :/ Ez a leggyönyörűbb szám a világon :(

Olivia Lufkin-Winter Sleep